Sikerrel zárult a KIM-DNS osztályfőnöki óra programja

Publikálva: 2013. augusztus 27.

A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium elkötelezett a gyermeki jogok széles körű érvényesítése és megerősítése mellett, és kiemelt feladatának tartja, hogy a gyermekek mindenek felett álló érdekét az igazságszolgáltatás területén is érvényesítse. Az érintett korcsoportok közvetlen megszólításának és tájékoztatásának érdekében a minisztérium a Drámapedagógiai Nevelést Segítő (DNS) Alapítvánnyal együttműködve idén útjára indította a „Jogom van tudni” elnevezésű osztályfőnöki óra-programot, melyhez országszerte 30 iskola csatlakozott. A most lezárult programot és a hozzá kapcsolódó jogtudatossági felmérés eredményét sajtónyilvános eseményen értékelték augusztus 27-én a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumban. Közlemény.

Balatoni Monika, a KIM társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára hangsúlyozta, hogy ez a program azért is fontos, mert hozzájárul ahhoz a célhoz, hogy a mai fiatalok később egy erős és egészséges társadalmat tudjanak teremteni. Kiemelte, hogy ehhez a tárca megtalálta a legfőbb partnereket.

A KIM-DNS osztályfőnöki óra program a 14-16 év közötti fiatalokat szólítja meg és fő célja, hogy a diákok számára áttekinthetőbbé, emberközelibbé váljon az igazságszolgáltatás. Emellett hozzájárul ahhoz is, hogy ne váljanak áldozattá a gyermekek, illetve, hogy ha mégis megtörténik a baj, akkor tudják hova fordulhatnak, kitől várhatnak támogatást és segítséget, milyen jogaik, illetve lehetőségeik vannak.

A rendhagyó osztályfőnöki órákon a DNS Alapítvány segítségével drámapedagógiai módszerek alkalmazásával ismerhették meg a gyerekek az igazságszolgáltatás mechanizmusát, és információt kaptak az őket közvetve vagy közvetlenül érintő vitás jogi kérdésekben született döntések körülményeiről, valamint jogaikról és kötelezettségeikről.

Katona Zsuzsanna, a DNS Alapítvány kuratóriumi elnöke elmondta, hogy egy ilyen speciális órán - a felvezető ráhangolódás után - a Zuhanás című film alapján szimulálták a bírósági tárgyalást, majd a kihallgatási szakaszban röviden ismertették a jogi definíciókat, végül lefolytatták a bűneset tárgyalását. A vádlottat minden esetben egy valódi színész testesítette meg, a bírók a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium munkatársai voltak, a diákok pedig megfigyelő, tanú, védő és ügyész szerepeket ölthettek magukra, így aktívan, szinte „valóságos élményeken keresztül” próbálhatták ki magukat.

A projekt célja egy olyan jogtudatosság-mérés elkészítése is volt, amely hiteles képet adhat a mai fiatalok tárgybéli tudásáról és a program hatásfokáról. A minisztérium munkáját ebben dr. Kabai Imre, a Zsigmond Király Főiskola professzora és dr. Kabainé Tóth Klára szociológus és tanár segítette, akik egy kérdőíves felmérést végeztek az órákon részt vevő fiatalok körében.

A tanulmányt röviden ismertették az eseményen és hangsúlyozták, hogy az eredmények alátámasztották a projekt létjogosultságát, ugyanis kiderült, hogy Magyarországon a diákok jóval nagyobb számban érintettek a témában, mint amennyiről valójában tudunk: a tanulók több mint 45 %-ának van kapcsolata az igazságszolgáltatás világával, és minden 7. megkérdezett diák elkövetőként ismer valakit.

A felmérés megerősítette azt is, hogy a fiatalok számára nem érdektelen, hanem lényeges és fontos, hogy eligazodjanak a jogszolgáltatás világában, és jogaikkal a megfelelő helyen és időben élni tudjanak, ezzel is növelve biztonságérzetüket. Emellett arra is rávilágított, hogy az őket érintő, megillető jogokkal a megkérdezettek csupán közepesen vannak tisztában, ezt a válaszadók közel fele (47,7%) ennyire is értékelte, a magukat igazán jogtudatosnak tekintők aránya mindössze 5%.

Az órákat a diákok nagy többséggel hasznosnak, fontosnak és érdekesnek találták, ezt mutatta a gyerekek érdeklődése és az órák után feltett kérdéseik is. A pedagógusok szerint is hasznosak és eredményesek voltak a foglalkozások, és már most több iskola is jelezte részvételi szándékát egy jövőbeni hasonló projektben. A minisztérium tervei között is szerepel a program folytatása vagy akár egy „érzékenyebb” közegben való megvalósítása, ahol nagyobb lehet az érintettség lehetősége (pl. nevelő intézetek).

(KIM Sajtó Osztály)

Menü

Navigáció