A magyarországi lengyelség az ország területén szórványban él, körülbelül egyharmaduk Budapesten.
A lengyelség magyarhoni története egy évezredes, azaz majdnem olyan messzire nyúlik az időben, mint a történelmi magyar államé. Többnyire a két ország közötti jószomszédi dinasztikus kapcsolatok, az együtt vívott harcok és ennek köszönhetően megszilárdult fegyverbarátság következménye mindez; valamint abból ered, hogy a Magyar Királyság területén lengyel tudósok, művészek, iparosok telepedtek meg, ugyanakkor zárt, falusi települések is létrejöttek a kora középkortól kezdve – mégis, mindemellett a magyarországi lengyel jelenlét folytonosságáról a XVIII. század kezdetétől fogva beszélhetünk.
A magyarországi lengyelség – egyúttal a lengyel és magyar nemzet – történetének legjelentősebb és legfényesebb fejezetei közé tartozik a magyar forradalom és szabadságharc időszaka 1848/49-ben, amelyben Bem és Dembiński tábornokkal az élen több ezer lengyel tiszt és közkatona vett részt. A másik, hallatlanul fontos fejezetet a II. világháború évei jelentették, amikor Lengyelországot lerohanták a hitleri Németország és a sztálini Szovjetunió csapatai (1939-ben), ekkor több mint százezer menekült – lengyel katona és civil személy – talált menedéket Magyarországon a háború egész időtartama alatt, vagy legalább átmenetileg. A két nép barátságának elmélyítéséhez vezetett az a tettekben is megnyilvánuló szolidaritás, amelyet a lengyel nép mutatott az 56-os események során.
A magyarországi lengyelség önszerveződésére a XIX. században jött el az idő (1867-től kezdve). A II. világháború után a magyarországi kommunista államgépezet feloszlatta a lengyel szervezeteket és államosította vagyonukat. Az ismételt önszerveződésre csak 1958-ban nyílt lehetőség, a valódi, új nemzetiségi mozgalom megszületésére azonban csupán a Magyar Köztársaság teljes függetlenségének időszakában kerülhetett sor, azaz 1990-től kezdve.
A Magyarországon élő lengyel kisebbség népi gyökerei elsősorban Derenken (1717 óta) és környékén, valamint Kőbányán (XIX. század második felétől) találhatók. Derenk a magyarországi lengyelség történelmi emlékhelye, ahol az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat szabadtéri kiállítást hozott létre az (1941-43-ban felszámolt) Derenk romfalu területén a Nemzeti Fejlesztési Terv keretén belül. A XX. század elején a legnagyobb kolóniává vált Kőbányán épült a Lengyel Templom (1927-től, mint plébánia 1991-től), majd az (államosításból 1998-ban visszaszerzett és 2000-2002-ben átépített) Lengyel Ház.
A szórványban élő lengyelség a legutóbbi, 2010. évi választások során 49 települési és 2 középszintű Lengyel Kisebbségi Önkormányzatot hozott létre. Érdekképviseletének ellátására az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat (a továbbiakban: OLKÖ) 1995-ben alakult. A magyarországi lengyelség kulturális autonómiájának megerősítése érdekében az OLKÖ intézményeket hozott létre:
A magyarországi lengyelség két legnagyobb országos kulturális rendezvénye az évenként júniusban, a magyarországi lengyelség patrónusa, Szent László tiszteletére megrendezésre kerülő Szent László Nap, valamint júliusban a Derenki Búcsú, amelyekre az egész országból jönnek résztvevők. Ezek az ünnepségek azon túl, hogy erősítik az összetartozás érzését az itteni lengyelekben, nagyban hozzájárulnak a két nép barátságának elmélyítéséhez is.
Ugyanezt a célt szolgálta a Lengyel-Magyar Barátság Emlékmű 2006. márciusi avatása Győrött, amely kiinduló pontja lett az évente március 23-án felváltva magyar és lengyel helyszínen megrendezendő állami ünnepségnek, a Lengyel-magyar Barátság Napjának.
A kulturális autonómia biztosításában aktív szerepet játszanak a hagyományok őrzésével az országszerte működő kisebb-nagyobb társadalmi szervezetek, amelyek közül kiemelkedik a két legfontosabb országos szervezet: az 53 éves múltra visszatekintő Magyarországi Bem József Lengyel Kulturális Egyesület, valamint a magyarországi lengyelség hitéletében jelentős összetartó erőnek számító kőbányai Lengyel Perszonális Plébánia mellé szerveződött Magyarországi Lengyel Katolikusok Szent Adalbert Egyesülete az ú. n. Lengyel Ház épületében. Komoly kulturális élet folyik továbbá részben a helyi lengyel önkormányzatoknak, részben a társadalmi szervezeteknek köszönhetően több városban, mint Békéscsaba, Győr, Sárvár, Székesfehérvár és Tata, stb.
Ugyancsak a lengyelek kulturális autonómiájának biztosításához járulnak hozzá a lengyelnyelvű tömegtájékoztatási eszközök, pl.:
Számos irodalmi és történelmi mű megjelenése köszönhető az itt élő lengyeleknek, amelyek bemutatását szervezik a Magyarországi Lengyelség Múzeuma mellett az egyes társadalmi szervezetek.
A magyarországi lengyelség hagyományaihoz híven nagy gondot fordít hősei és halottai tiszteletére, megemlékezik a történelmi eseményekről, ápolja a történelmi emlékhelyeit, felújította és rendben tartja a II. világháborús lengyel katonai sírokat. Állandó kapcsolatot tart mind az Óhazával, mind a világ különböző területein élő lengyel szervezetekkel.
A jövő legfontosabb feladata a fiatalság bevonása közös ügyeinkbe. Ezt különféle érdekes programokkal, vetélkedőkkel, sport és kulturális rendezvényekkel, diákcserékkel igyekszünk megvalósítani. Gondolunk itt elsősorban a magyar egyetemek lengyel tanszékeire (Eötvös Loránd Tudományegyetem Budapesten, Debreceni Tudományegyetem, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Piliscsabán), valamint saját iskolánkra, az Országos Lengyel Nyelvoktató Iskolára, amelynek tanulóit évente szándékozunk akár egy hétre is lengyel iskolák padjaiba ültetni, hogy az élő nyelvvel ismerkedhessenek, barátkozhassanak az ottani diáktársaikkal. Szeretnénk a fiataloknak átadni a stafétát hagyományaink, nyelvünk megőrzése mellett a két nép barátságának elmélyítése érdekében is, ezért folytatjuk a múlt évben már megkezdett közös programokat a Lengyel-Magyar Összetartozás Egyesülettel.
További kiemelt feladatunknak tartjuk a már meglévő kb. 150 magyar-lengyel testvérváros gazdasági és kulturális kapcsolatainak ápolását, valamint számuk növelését.