Dokumentumfilm-vetítéssel és konferenciával indult útjára tegnap délután a biztonságosabb közösségek építéséről szóló, társadalmi párbeszédet kezdeményező amerikai projekt a Közép-Európai Egyetemen. Az amerikai és a norvég nagykövet mellett az EMMI társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára, dr. Kovács Zoltán is beszédet tartott. Közlemény.
Az amerikai, illetve a magyarországi környezet eltérő tulajdonságai ellenére a tengerentúlról érkező szakértők, „inspirációt kínáló” aktivisták – például Patrice O’Neill dokumetumfilmes –, olyan kérdésekre keresik a választ, hogy miként lehet alkalmazni az Egyesült Államokban használt módszereket a közép-európai térségben a faji, etnikai, kulturális feszültségek és erőszak megakadályozására. Fontos eleme e megközelítésnek annak vizsgálata, hogy milyen felelőséggel bír, illetve hogyan segíthet ebben a média, az állami apparátusok, az egyház, vagy az iskolai oktatás. A „Nálunk Aztán Nem”: Stratégia a közösségi konfliktusok megoldására című konferencián – Eleni Tsakopoulos Kounalakis, az Egyesült Államok magyarországi nagykövete, illetve Tove Skarstein, Norvégia magyarországi nagykövete mellett – dr. Kovács Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára is felszólalt.
Az államtitkár – a nagykövetasszonyok gondolataihoz hasonlóan – beszédében hangsúlyozta, hogy a cigányság integrációjának kérdése korántsem csak magyarországi vagy közép-európai, hanem egy Európa egészét érintő kihívás, amit az elmúlt évtizedekben nem kezeltek súlyának és fontosságának megfelelően. Emellett emlékeztette a jelenlévőket arra is, hogy éppen a soros magyar uniós elnökségnek köszönhető, hogy az Európai Unió intézményei is felismerték, hogy európai szinten is szükség van egységes szemléletű felzárkózási, ezen belül a romák problémáival foglalkozó stratégiára. A jogi, emberi jogi keretek az esélyegyenlőség elvének kimondása mellett leginkább valódi esélyteremtő lépésekre, komplex, átfogó megoldásokra van szükség, nem csak tagállami, hanem brüsszeli szinten is – tette hozzá.
Jóllehet a kezdeményezés és a konferencia fő témája és mondanivalója az elfogadás és megértés, illetve a szélsőségek elutasítása jegyében fogalmazódott meg, a rövid bevezetők végén ismert baloldali politikai aktivisták próbálták megzavarni az eseményt „rögtönzött” nyomtatott lapjaikkal. Az ezekre nyomtatott szövegekkel „csupán” egyetlen probléma volt: sem magyarul, sem pedig angolul nem sikerült a már két éve mind elvi, mind pedig gyakorlati értelemben használt kifejezéseket és módszereket eltalálniuk. A társadalmi felzárkózás (social inclusion) fogalma mára nem csak Magyarországon, hanem Európában is ismert és elfogadott új közelítést jelent. A „társadalmi felzárkóztatás” („catching-up”??) ellen tiltakozni csak annak bizonyítéka, hogy sokan közülük kísérletet sem tesznek elképzeléseink és céljaink megértésére. Nagy kár: a sikerhez az ő munkájukra is nagy szükség lenne…
(Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkárság)