Balatoni Monika, Emberi Jogi Munkacsoport Elnöke, Társadalmi Kapcsolatokért Felelős Államtitkár:
„A történelem a múlt visszhangja a jövőben. A XX. század sorstragédiái elementáris erővel üzenik, hogy soha többé nem kerülhet zárójelbe az emberi élet és a szabadság értéke. A holokauszt és a kommunista diktatúrák rémtette a bizonyítéka annak, hogy „az emberi jogok el nem ismerése és semmibevevése az emberiség lelkiismeretét fellázító barbár cselekményekhez vezetett”. (Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata) Éppen ezért minden lehetséges eszközzel küzdeni kell az alapvető emberi és szabadságjogok, a kisebbségi jogok érvényesüléséért, a fenntartható fejlődésért, a béke és biztonság alapértékeiért, az Emberi Jogi Munkacsoport elnökeként alapvető célom, hogy a munkám e küzdelem szerves részévé váljon. Bízom abban, hogy a Munkacsoport működése - rövid és hosszú távon egyaránt - hatékonyan hozzájárul az emberi jogok hazai és európai színtéren történő érvényesítéséhez."
Dr. Navracsics Tibor, Közigazgatási és Igazságügyi Miniszter, Miniszterelnök-helyettes:
„Számos, az emberi jogok érvényesülését elősegítő intézkedés történt az elmúlt években, mint például az emberkereskedelem és a gyermekmunka tilalmának érvényesítése, a fogyatékkal élők jogainak védelme, valamint a nemzeti kisebbségek parlamenti képviseleti jogainak megerősítése.
Számomra az egyik kulcsfontosságú kérdés a gyermekek fokozott védelme, ezért a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium 2012-t a gyermekbarát igazságszolgáltatás évének nyilvánította. Elkötelezettségem nem csupán a gyermekek jogait biztosító szabályozásra terjed ki, hanem a gyakorlati lépésekre is, ilyenek például az igazságügyi eljárások gyermekközpontúvá tétele a kihallgató helyiségek átalakításával egyetemben, illetve az igazságügy működésének gyermekbarát nyelven történő kommunikálása. Ezen intézkedések azt szorgalmazzák, hogy érezhetően csökkenjen a gyermekek szorongásérzete, amikor az igazságszolgáltatással kerülnek kapcsolatba. ”
Balog Zoltán, Emberi Erőforrások Minisztere:
„Emberi jogaink nem azért vannak, mert törvényhozók, politikusok vagy filozófusok egyszer, valamikor úgy döntöttek, hogy legyenek most már emberi jogok. Civil társadalom sem attól lesz, hogy döntéshozók, hatalomgyakorlók így határoznak. Egy néphez, népcsoporthoz vagy más kisebbséghez sem akkor tartozik az ember, ha erre valakitől engedélyt kap. Nem is beszélve a (hit)vallási hovatartozásról, mely minden ember, közösség egyik legszemélyesebb döntése, még akkor is, ha az ilyen döntéseknek fontos közéleti jelentősége van.
Emberi jogaink akkor is vannak, ha azokat a törvények nem védik elég hatékonyan. Akkor is élhetjük kisebbségi létünket, kultúránkat, gyakorolhatjuk vallásunkat, szerveződhetünk civil közösségekbe, ha ehhez elismerést, segítséget az államtól, a politikától nem, vagy keveset kapunk.
De miért kellene ennek így lennie? Az Emberi jogi bizottság létének értelme az, hogy a Magyar Országgyűlésben olyan törvények szülessenek, melyek az emberek életét segítik, könnyebbé teszik, legyenek azok Magyarországon élő magyar vagy nem-magyar állampolgárok, vagy éppen határon túli magyarok. Munkánkhoz tartozik annak figyelemmel kísérése, ellenőrzése is, hogyan érvényesülnek ezek a törvények a mindennapi életben.”
Prof. Dr. Szabó Máté, Alapvető Jogok Biztosa:
„Az ombudsmani munka a jogi és az állami intézmények humanizálását szolgálja, az „emberi gépezet” emberi arcának megőrzését. Jobbító szándékú kritikájának az a célja, hogy az állampolgárok számára az emberi jogok ne csak szépen hangzó, elvont eszmét, hanem a mindennapjaik természetesként megélt közegét jelentsék. Az ombudsman és munkatársai ezen a társadalmi és gazdasági válságok fenyegetéseivel terhelt közegében, vállalva a kritikusoknak járó elutasítást is. Mégis munkájukat az emberi jogok vezette kritika a szellemében kell végezniük. Ez nem könnyű feladat; kitalálni azokat a megoldási javaslatokat, amelyek a hatékonyságot és humanizálást egyaránt segíthetik az államéletben, és a társadalmat, a kultúrát az alapjogok világához közelebb hozzák.”
