A szerelem befolyásolhatatlan, érzése, foka és iránya senki által elő nem írható. A szerelem minden esetben, melyet törvény nem tilt, azonos értékű emberi érzés. A szerelem szabad. A partnerválasztás és a szexualitás – szintén a törvényes keretek között – magánügy, az ember személyének integráns és elválaszthatatlan része, amely társadalmi kontrollt és befolyást nem tűr, nem is tűrhet. Csakúgy, mint az egyéni identitás meghatározása, amely szintén mindenkinek elidegeníthetetlen joga.

Ennek ellenére a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű (röviden: LMBT) embereket gyakran éri megaláztatás, zaklatás, hátrányos megkülönböztetés és társadalmi kirekesztés szexuális irányultságuk vagy nemi identitásuk miatt. Ezen problémák kezelése az állami esélyegyenlőségi politika feladata.

Az elmúlt évek során jelentős előrelépés történt Magyarországon az LMBT emberek jogegyenlőségének megteremtése területén:

  • a jogszabályok elismerik az azonos nemű párok élettársi kapcsolatát;
  • azonos beleegyezési korhatár vonatkozik az azonos és különnemű párok közti, beleegyezésen alapuló szexuális kapcsolatra;
  • törvény tiltja a szexuális irányultság és nemi identitás szerinti hátrányos megkülönböztetést a foglalkoztatás, szociális biztonság és egészségügy, lakhatás, oktatás és képzés, valamint az áruk forgalma és szolgáltatások igénybevétel területén;
  • a homofób erőszakos bűncselekményéket a törvény a rasszista indíttatású bűncselekményekhez hasonlóan szigorúan bünteti;
  • az azonos nemű párok a házassághoz hasonló jogokkal és kötelezettségekkel járó bejegyzett élettársi kapcsolatban élhetnek.

Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni, hogy említett csoport társadalmi elfogadottsága még mindig alacsony, számos és káros tévhit, semmilyen ténnyel alá nem támasztott álláspont él az emberek fejében LMBT társaikkal kapcsolatban (pl. ez egy betegség, az ilyen tulajdonsággal bíró emberek erőszakosabbak, vagy jobban hajlamosak pedofíliára), amely táptalaját képezi a velük szembeni diszkriminatív, megalázó, sőt, sok esetben durva bánásmódnak. Nem lehet továbbá figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy Magyarország egyike Európa leghomofóbabb társadalmainak. Erre több kutatás is felhívta a figyelmet, így a European Social Survey (ESS), a Political Capital Institute által kidolgozott Jobboldali Extremizmus Index (DEREX – Demand for Right-Wing Extremism) – amely annak kimutatására hivatott, hogy adott társadalomban a választók mekkora hányada fogékony a kirekesztő politikai-társadalmi szemléletre, lépésekre –, amely szerint a jobboldali extremizmus szoros korrelációt mutat a homofób nézetekkel, valamint olyan általános esélyegyenlőtlenség-kutatások is foglalkoztak a témával, mint a „Diszkrimináció az Európai Unióban 2008” (Special Eurobarometer 296) és a „Diszkrimináció az Európai Unióban 2009” (SpecialEurobarometer 317), melyek olyan következtetéseket vontak le, miszerint Magyarországon a romák mellett a homoszexuálisok a második legelutasítottabb társadalmi csoport, (a résztvevő másik 26 országgal ellentétben) a társadalom megítélése szerint a szexuális orientáción alapuló diszkrimináció az elmúlt években növekedett, rendkívül kevesen (6%) ismerik be, hogy rendelkeznek homoszexuális baráttal, ismerőssel, hogy volt már tanúja annak, hogy környezetében valaki szexuális orientációja miatt diszkriminációt szenved el (2% - összehasonlításban az európai átlag 6%-kal).

Az LMBT emberek gyakran válnak hátrányos megkülönböztetés áldozatává különösen a foglalkoztatás, az oktatás, az egészségügy és a szolgáltatásokhoz való hozzáférés területén. Az elutasítástól és a hátrányos megkülönböztetéstől való félelem miatt az LMBT emberek többsége kénytelen eltitkolni szexuális irányultságát vagy nemi identitását, ami társadalmi helyzetük objektív feltárását is jelentősen nehezíti.

Az Egyenlő Bánásmód Hatóság „Az egyenlő bánásmóddal kapcsolatos jogtudatosság növekedésének mértéke – fókuszban a nők, a romák, a fogyatékos és az LMBT emberek” című kutatásában [1] rendkívül fontos dolgokra mutatott rá. Többek között arra, hogy legnagyobb mértékben a fiatal, magas iskolai végzettségű, budapesti emberek vállalják fel szexuális orientációjukat (a kutatási mintákban is ők képviseltették magukat legnagyobb számban), fontos tájékozódási és érdekvédelmi forrást jelentenek számukra a civil szervezetek (11,5%, szemben az országos átlag 1%-kal), rendkívül nyitottak más kisebbségi társadalmi csoportokkal (mind a romák, mind a fogyatékkal élők vonatkozásában magasan felette járnak az országos átlagnak), hogy a társadalom a homoszexualitást leginkább az egyén magánügyeként ítéli (5 fokozatú skálán, amelyen a teljes egyetértés az 5-ös érték, 4,2), ezt követi az az álláspont, miszerint a homoszexualitás a társadalmi normáktól, szabályoktól eltérő viselkedés (4-es érték), majd az a nézet, miszerint a homoszexualitás betegség, valamint, hogy az azonos nemű partner választása alapvető jog (3,7-es érték), míg legkevesebben azok voltak, akik szerint a homoszexualitás isten, vagy a társadalom elleni bűn (2,5-ös érték). Szintén figyelmet érdemel az az adat, miszerint a homoszexuálisok 32%-a tagja valamely vallási felekezetnek, 51%-uk nem kíván gyermeket vállalni (akik igen, azok között többségben vannak a nők) valamint az, hogy a homoszexuálisok túlnyomó többsége (48,5%) egyedülálló (ez utóbbiban minden bizonnyal szerepet játszik az is, hogy nem vállalják fel könnyen homoszexualitásukat, valamint nehezen találják a párválasztási célú ismerkedés lehetőségeit. Ami az LMBT csoport diszkriminációs tapasztalatait illeti, 65%-uk tapasztalt személyesen valamilyen hátrányos megkülönböztetést: többségük (60%) szexuális irányultsága, 41%-uk életkora, 37%-uk neme miatt; diszkriminációt leggyakrabban a munkavállalás, oktatás, szabadidős tevékenységek terén észlelnek. Bejelentési hajlandóságuk igen alacsony, csak 10%-uk élt ilyen lehetőséggel; legtöbben (közel 50%) civil szervezetek és az EBH segítségét veszik igénybe.

Az első melegfesztivál (közismert nevén Budapest Pride) megrendezését 1992-ben hirdették meg, ekkor azonban az érdeklődés hiánya miatt elmaradt, megrendezésre került ugyanakkor a Pink Piknik elnevezésű esemény. 1993-ban már ún. Pink Week-et tartottak a Toldi Moziban november 26. és december 1. között, melynek apropóját az AIDS világnapja adta. Szintén Pink Week került megrendezésre 1997-ben. A Pink Week programja a filmfesztivál mellett kiegészült konferenciával és fáklyás felvonulással is. Éttől kezdődően évente minden nyáron volt Meleg és Leszbikus Fesztivál (továbbra is film- és kulturális fesztiválként, valamint felvonulással színesítve), illetve 2005-től LMBT Fesztivál, majd Budapest Pride változó helyszíneken: teret adott neki többek között a CEU, több artmozi, a Trafó Kortárs Művészetek Háza, és a Kultiplex is.

A Kormány – tekintettel arra, hogy a társadalom egyik tagja sem jogosult más emberi méltóságát, fizikai integritását törvényes indok nélkül sérteni – feladatának tekinti az LMBT emberekkel szembeni előítéletek enyhítését, jogaik gyakorlásának, esélyegyenlőségük és társadalmi befogadásuk elősegítését, valamint személyük és emberi méltóságuk védelmét.

Ennek keretében kiemelt feladatnak tekinti:

  • az LMBT embereket érintő jogszabályok fejlesztését;
  • a célirányos nemzetközi kezdeményezésekben való részvételt;
  • a társadalmi szemléletformálást az LMBT emberek elfogadottságának növelése érdekében;
  • az LMBT civil szervezetekkel való rendszeres kapcsolattartást;

A nemzetközi jogi környezet is megköveteli a témában való fellépést: az Amszterdami Szerződés 13. cikke felhatalmazza az Európai Unió szerveit, hogy a tagállamokra nézve kötelező intézkedéseket tegyenek többek között a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés leküzdésére. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikke szerint tilos a szexuális irányultság szerinti hátrányos megkülönböztetés. Ez a tilalom valamennyi jogterületre vonatkozik. A Tanács foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló 2000/78/EK irányelve előírja egyebek között a szexuális irányultság szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmát a foglalkoztatás és az ahhoz kapcsolódó képzések és juttatások területén, az Európai Parlament és a Tanácsnak a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló 2006/54/EK irányelve pedig kimondja, hogy a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elve a nemüket megváltoztató személyekre is vonatkozik.

LMBT szervezettek

[1] A kutatás eredményeit összegző tanulmányt a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézet kutatócsoportja az Egyenlő Bánásmód Hatóság megbízásából a „TÁMOP- 5.5.5/08/1 A diszkrimináció elleni küzdelem- a társadalmi szemléletformálás és hatósági munka erősítése” című projekt keretében készítette. A tanulmány szerzői: Neményi Mária (kutatásvezető), Laki Ildikó, Ságvári Bence, Takács Judit, Tardos Katalin, Tibori Tímea.